Adaptációs modell

A DÁP Design System inkrementálisan adaptálható. A szervezeteknek nem kell azonnal megfelelniük a legmagasabb szintű elvárásoknak, fokozatosan, szintenként is bevezethetik a keretrendszer szolgáltatásait.

Az adaptációs modell három szintje: Alapelvek és útmutatók követése, Komponensek használata, Kódkészlet használata
Az adaptáció három szintje.
1. Alapelvek és útmutatók követése Cél

Az alapelvek és útmutatók követésével minden állampolgár számára használható és – bizonyos esetekben – a törvényi előírásoknak is megfelelő felhasználói felületeket tervezhetünk.

A szint célja a tervezési alapok és a szemléletmód egységesítése.

Követelmények

Ahhoz, hogy a szervezet megfeleljen ennek a szintnek, az alábbi útmutatókat kell követnie:

Ha állampolgároknak tervezel digitális szolgáltatásokat, kövesd a Szolgáltatástervezési sztenderdek irányelveit is!

2. Komponensek használata Cél

Ha a felület még tervezési szakaszban van, mindenképpen a design system komponenseit kell használni. A komponensekre vonatkozó útmutatókat akkor is érdemes követni, ha nem a design system komponenseit használja a szervezet.

A szint célja az ügyintézési felületek megjelenésének és működésének egységesítése.

Követelmények

Ahhoz, hogy a szervezet megfeleljen ennek a szintnek, a komponensek követelményeit kell követnie.

3. Kódkészlet használata Cél

A komponensek kódkészletének használatával olyan szolgáltatásokat fejleszthetünk, amelyek megfelelnek valamennyi, komponensek szintjén értelmezhető követelménynek.

A kódkészlet két rétegből áll:

  • Design tokenek: Biztosítják a színhasználat, a tipográfia és a méretezés közös alapjait.
  • Komponensek: A design tokenekből épülnek fel, és bármilyen front-end keretrendszerrel használhatóak.

A szint célja a kódbázis, a teszteltség és a felhasználóiélmény-tervezés gyakorlatainak egységesítése.

Fejlesztői erőforrások

A design system kódbéli implementációját Web Components alapokon a Fejlesztői dokumentáció oldalon érheted el.