Ez az oldal az általános nyelvtani és fogalmazási irányelveinket ismerteti. Az irányelvek követésével minden felületen egységesen és világosan kommunikálhatunk.
Az aktív fogalmazás rövidebb, közvetlenebb és egyértelműbb, ezért passzív vagy személytelen szerkezetek helyett általában aktívan fogalmazunk.
Aktív fogalmazás esetén a mondat alanya a cselekvő. Passzív fogalmazás esetén nem feltétlenül derül ki, hogy ki a cselekvő.
Ha egy művelet megtörténtét vagy státuszát szeretnénk hangsúlyozni, de nem fontos, hogy ki hajtotta végre, érdemes passzívan fogalmazni (pl. Jelszó vágólapra másolva; Mobilszám mentve).
Előfordulhat, hogy az aktív fogalmazás túl durvának vagy szigorúnak tűnik. Ilyenkor szintén passzívan fogalmazunk (pl. Felhasználói fiók felfüggesztve).
A nem mindenki által ismert betűszavakat az első említésnél érdemes kiírni. A második említésnél már csak a rövidítést használjuk.
-
Első említés: Európai Unió (EU)
-
Második említés: EU
Az ismert betűszavaknál – vagy ha a kiírás sem segítené a megértést – elég csak a rövidítést használni (pl. PDF).
Nem használunk pontokat a betűszavaknál (pl. N.A.V. helyett NAV).
A címsorok és az alcímek szkennelhetővé teszik a szöveget. Segítenek átlátni a tartalmat, felvezetik és elválasztják egymástól az új tartalmi egységeket.
Egyszerűen és tömören fogalmazunk. A jó címsorok és alcímek legfeljebb 2-6 szóból állnak.
A legfontosabb információkat – a felhasználó célját, a feltételeket vagy a kulcsszavakat – mindig a címsorok és alcímek elejére csoportosítjuk.
Világosan fogalmazunk. Kerüljük az átvitt értelmű kifejezéseket, metaforákat. (A szövegértési nehézségekkel küzdő vagy nem magyar anyanyelvű felhasználók nem, vagy csak nehezen értik meg ezeket.)
A címsorokat és alcímeket mindig nagybetűvel kezdjük. (Csak az első szót és a tulajdonneveket kezdjük nagybetűkkel!)
A pontot nem rakjuk ki. Csak kérdés és felszólítás esetén használunk mondatvégi írásjelet.
Ha elég helyünk van, a teljes dátumot kiírjuk (pl. 2024. december 31.).
Ha segíteni szeretnénk a tájékozódást és a dátum megjegyzését – például közelgő határidőknél vagy időpontfoglalásnál – a hét napját is feltüntetjük (pl. 2024. december 31., kedd).
Ha kevés a hely – például egy mobilalkalmazásban –, arab számmal írjuk ki a hónapot és elhagyjuk a szóközöket (pl. 2024.12.31.).
Az évszám és a hónap közé általában pontot teszünk (pl. 2024. december; 2024. évi). Néhány esetben azonban nincs pont az évszám és a hónap között (pl. 2024 előtt; 2024 után; 2024 decemberében; 2024 telén).
Ha az időszak egy hónapon belül van:
-
2024. december 1–31.
-
2024.12.01–31.
Ha az időszak átnyúlik a következő hónapra:
-
2024. november 1. – 2024. december 31.
-
2024.11.01. – 2024.12.31.
Ha az időszak átnyúlik a következő évre:
-
2024. november 1. – 2025. január 31.
-
2024.11.01. – 2025.01.31.
A dátumtartományokat gondolatjellel kötjük össze.
A felsorolások és listák átláthatóbbá teszik a szövegeket, és segítik a szkennelve olvasást.
A legjobb, ha legfeljebb 5-6 listaelemből állnak. Ha több listaelemünk van, címsorokkal tagoljuk vagy tovább csoportosítjuk őket.
A felsorolásnak általában van címsora. A címsort kettősponttal zárjuk, de kontextustól függően kérdésként is megfogalmazhatjuk.
-
A listaelemeket nagy kezdőbetűvel kezdjük.
-
Nem használunk pontot vagy más írásjelet.
-
A listaelemeket nagy kezdőbetűvel kezdjük.
-
A mondatokat ponttal – vagy a megfelelő írásjellel – zárjuk.
Csak akkor használunk számozott listát, ha egymást követő lépésekről írunk, vagy a listaelemeknek más okból sorban kell követniük egymást.
Mindig arab számokkal sorszámozunk.
Ha instrukcióként, felszólító módban fogalmazunk, elhagyjuk a felkiáltójelet, és ponttal zárjuk a mondatokat. (A felkiáltójelek túlzott használata agresszívnak, parancsolgatónak tűnhet.)
Ha általánosan egy fájlípusra hivatkozunk, nagybetűkel írjuk a kiterjesztést (pl. PDF, JPG, DOC).
Ha egy konkrét fájlról írunk, kisbetűvel írjuk a kiterjesztést (pl. Adatvédelmi tájékoztató.pdf).
Az idő feltüntetésére az óó:pp formátumot használjuk (pl. 15:00; 15:00 – 17:00).
A számok segítik a szkennelve olvasást, ezért a folyószövegekben is számokkal írunk az időről.
A felkiáltójelekkel óvatosan bánunk, leginkább pozitív szövegkörnyezetben – üdvözlésnél, sikeres műveleteknél, új funkciók bemutatásánál – használjuk. Ha egy mondatnak nincs érzelmi töltete, érdemes inkább ponttal zárni.
A felkiáltójelek túlzott használata agresszívnak, parancsolgatónak tűnhet.
-
Az egymást követő instrukciók felszólító mondatait ponttal zárjuk felkiáltójel helyett.
-
Kontextuson belül lehetőleg csak egy felkiáltójelet használunk. Több mondatból álló hibaüzeneteknél elég, ha a megoldást jelentő instrukciót zárjuk felkiáltójellel.
-
Ha nem egyértelmű, hogy felkiáltójelet vagy pontot használjunk-e, érdemes inkább a pontot választani.
Soha nem használunk tripla felkiáltójelet (!!!), bármilyen súlyos is a hiba vagy a veszély.
A kérdő mondatokat értelemszerűen kérdőjellel zárjuk.
Soha nem használunk tripla kérdőjelet (???) vagy kérdőjelet és felkiáltójelet (?!).
Ha a szöveg egy teljes mondat, általában pontot teszünk a végére.
A címsorokat és alcímeket nem zárjuk ponttal.
A felszólító mondatokat – főleg több, egymást követő instrukció esetén – viszont általában ponttal zárjuk felkiáltójel helyett.
A kettőspontot általában felsorolások, ritkábban szó szerinti idézetek felvezetésére használjuk.
Nem használunk kettőspontot a beviteli mezők labele után.
A kötőjel és a gondolatjel hasonlónak tűnik, mégis különböző esetekben használjuk őket.
-
Kötőjellel szavakat és szókapcsolatokat kötünk össze, illetve kötőjellel toldalékolunk. A kötőjel tapadó jel. Sem előtte, sem utána nem használunk szóközt.
-
Gondolatjelet általában mondatokon belüli közbeékeléseknél és -tól -ig viszony kifejezésére használunk.
Pontosvesszővel választjuk el a többszörösen összetett mondatok szorosabban összetartozó mondatrészeit.
A többszörösen összetett mondatokat érdemes szétbontani. Ha valahol pontosvesszőt használnánk, inkább fogalmazzuk át a szöveget több rövid mondatra.
Általában vesszővel tagoljuk a felsorolásokat, az összetett mondatok tagmondatait, illetve vesszőt használunk a tizedes törtekben is.
Gyakori hibák:
-
Nem teszünk vesszőt az “és” és a “vagy” kötőszó elé felsorolásoknál.
-
Viszont ki kell tenni a vesszőt az “és” és a “vagy” kötőszó elé, ha új tagmondatot vezetnek fel.
-
Nem teszünk vesszőt a “mint” elé, ha a mondanivaló tartalmának erősítését fejezi ki.
-
Viszont ki kell tenni a vesszőt a “mint” elé, ha két tagmondatot kapcsol össze, és összehasonlítást fejez ki.
Kiemelésre elsősorban a félkövér (bold) betűtípust használjuk.
Soha nem emelünk ki NAGYBETŰVEL vagy aláhúzással. (A nagybetűzés rontja az olvashatóságot, az aláhúzás pedig általában a linkeket jelöli.)
Érdemes visszafogottan bánni a kiemelésekkel. Ha túl sok mindent kiemelünk, valójában semmi nem lesz kiemelt.
Linkekkel különböző helyekre – másik weboldalra, oldalon belül vagy egy fájlhoz – navigálhatnak a felhasználók. A linkek a szöveg részeként és önállóan is megjelenhetnek.
A linkeknek egyedinek kell lenniük, és egyértelműen utalniuk kell arra, hogy hova vezetnek.
A szövegben megjelenő linkeket a mondat részeként kezeljük.
Általános kifejezések helyett – pl. “kattintson ide”, “itt” – inkább a cél nevét vagy rövid leírását linkeljük.
Általában csak a szöveg egy részét linkeljük, nem a teljes mondatot. A link előtt lévő szóköz és a link után lévő írásjel – ha van – nem része a linknek.
Az önálló linkek általában nem teljes mondatok. Csak akkor zárjuk őket írásjellel, ha kérdésként vagy felszólításként fogalmaztunk.
Fontos, hogy a lehető legpontosabban fogalmazzunk. A túl általános vagy ismétlődő linkek nehezítik a tájékozódást.
Ügyeljünk arra is, hogy csak a linket látva, a kontextus ismerete nélkül is világos legyen a felhasználó számára, hogy hova vezet a link.
Általában a magyar helyesírás szabályai szerint nagybetűzünk.
Nagybetűvel kezdjük a mondatokat, a címsorokat és alcímeket és a tulajdonneveket.
Folyószövegben is nagybetűvel kezdjük a különböző felületi elemek – gombok, labelek, badge-ek, stb. –, a menük és a funkciók neveit.
A csupa nagybetűs írásmód rontja a hosszabb szövegek olvashatóságát, ráadásul kiabálásnak hat, ezért a betűszavakon és a kiterjesztéseken kívül általában semmit nem írunk csupa nagybetűvel.
Nem írjuk csupa nagybetűvel a címsorokat és a különböző felületi elemek – gombok, labelek, badge-ek – szövegeit.
Kiemelésre vagy nyomatékosításra sem használunk csupa nagybetűt. Folyószövegben félkövér (bold) betűtípussal emelünk ki.
A számok segítik a szkennelve olvasást, ezért általában számjegyekkel írjuk ki őket, nem betűkkel.
-
Általában számjegyekkel írjuk ki az 0-tól 10-ig terjedő számokat is.
-
Akkor is számjegyeket használunk, ha a szám a mondat vagy címsor első szava.
Fontos, hogy ne keverjük össze az “1” számot az “egy” határozatlan névelővel! A határozatlan névelőt mindig betűvel írjuk ki.
Ha a szám nem konkrét adatra utal vagy egy kifejezés része, folyószövegben betűkkel írjuk ki.
Ha egy mondaton vagy kontextuson belül két szám is van, de csak az egyiket szeretnénk nyomatékosítani, akkor a kevésbé hangsúlyos számot szintén betűkkel írjuk ki.
Főszabály szerint a 9999 feletti számokat – de akár már 999 feletti számokat is – hátulról hármas csoportokra tagoljuk. A hármas tagolás segíti az értelmezést, illetve több szám esetén a számok összehasonlítását.
A csoportokat szóközzel választjuk el. A vesszővel vagy ponttal történő elválasztás tilos!
Milliós nagyságrendig általában még könnyen értelmezi a számjegyeket az olvasó.
Milliós nagyságrend felett érdemes megfontolni a mértékegység betűvel történő kiírását. A milliót, milliárdot és a billiót nem rövidítjük.
Ha egy mondaton vagy kontextuson belül több nagy szám is szerepel, törekedjünk az egységes írásmódra.
A számtartományokat lehetőleg gondolatjellel kössük össze. A gondolatjel elé és után nem kell szóköz.
Ha a számtartomány mondatban szerepel, érdemes megfontolni a -tól -ig formátum használatát.
A százalék szó kiírása helyett százalékjelet (%) használunk. A szám és a százalékjel közé nem rakunk szóközt (pl. 5%).
A százalékjelhez kötőjellel kapcsoljuk a toldalékot (pl. 5%-os; 5%-kal).
A törteket sokféleképpen kifejezhetjük (pl. 1/2; fél; 0,5; 50%). Mindig a kontextus határozza meg, hogy melyik verziót használjuk. Kontextuson belül ne váltogassunk a különböző verziók között!
A tizedes törtek kezdetét vesszővel jelöljük (pl. 40,2).
A gyakran használt törteket folyószövegben általában kiírjuk (pl. 2/3 helyett kétharmad).
A telefonszámokat könnyebb megjegyezni, ha tagoljuk őket. A csoportokat szóközökkel választjuk el (pl. 06 11 222 3333).
Nemzetközi számoknál és külföldről hívható hazai számoknál az országhívó előtt a + jelet használjuk (pl. +36 11 222 3333).